Megállítottalak, azt kérdeztem, hány óra van. Aztán meg azt, hogy hol találom a sportboltot. Rám néztél, nem lehettem valami szimpatikus, mert gyorsan elhadartad a választ……
Gondoltad, ismerkedni akar ez a csaj, hát veled aztán nem fog.
Lógott rajtam a melegítő, mert két számmal nagyobb volt, a tornacipőm agyon hordott, de teniszütővel a hónom alatt azt éreztem, hogy nem egy szakadt veréb vagyok, hanem egy sas. Nagyon öntudatos tudok lenni, ha akarok!
Tetszettél nekem. Nagyon.
Le akartál rázni, de nem hagytam magam. Követtelek, te nem vetted észre. Amint befordultál az utcátokba, lassítottam, figyeltelek, melyik házba mész be. Eldöntöttem, megszerezlek magamnak.
Már éppen becsuktad magad mögött a kaput, amikor odaértem és megszólítottalak. Egy lapra tettem fel mindent.
– Várj egy kicsit, kérlek, nagyon tetszel nekem, hozzád megyek, ha akarod!
– Ne mondd, és mikor gondolod? – mosolyogtál vissza.
Mire én rávágtam, hogy másnap.
– Jaj, hát az nem jó, holnap a haverokkal megyünk Badacsonyba, vonattal, késő este érünk haza. Inkább holnap után legyen az esküvő!
– Nem bánom, kacagtam, jó az akkor is! Majd este várlak az állomáson és megbeszélünk mindent.
Belementem a játékba, sejtettem, hogy át akarsz verni, mert vonat nem megy Badacsonyba, csak hajó. Ekkor már te is hangosan nevettél, mindketten tudtuk, hogy ez nem más, mint játék. De, úgy tűnt neked is tetszik, ezért hát egy hirtelen puszit kaptam búcsúzóul, majd elköszöntünk egymástól.
Nagyon izgatott voltam egész nap, másnap este vártalak a hajóállomáson. A szívem erősebben vert, amikor megláttalak a tömegben. Te nem vettél észre, azt gondoltam talán nem akarsz. De izgatta a fantáziám, hogy végződik ez a kis kaland.
Követtelek, mindig mögötted ballagtam. Láttam, hogy a házatok előtt tanácstalanul nézelődsz, csak állsz, nem mozdulsz. Éreztem, hogy engem vársz.
Amikor észrevettél, rohantál elém, boldogan öleltük át egymást, te pedig csak ezt kérdezted.
– Akarod?
Tényleg akartam ezt a fiút. Tudtam, hogy amit akarok azt megszerzem.
Hét évet vártam még, de elvettél.
Aztán boldogan éltünk, amíg el nem váltunk.
