Döbbenet – variációk egy témára

Első személyben –

Csodálkozom, amikor főnököm kikiabál az irodából, hogy engem keresnek telefonon. Még csak pár napja dolgozom a kávézóban felszolgálóként. Kénytelen voltam munkát vállalni, mert a pocakomban növekedő magzat apukája művészlélek, anyagilag nem számíthatok rá. A vonal túlvégén egy korombeli lány közli velem, hogy azért hívott, hogy tudjak róla, hogy ő is ugyanattól a férfitől vár gyermeket, akitől én. Hülye picsa! Biztos hazudik. Hatalmas szerelem a miénk, érettségi előtt otthagytam az iskolát, csakhogy összeköltözhessünk és együtt lehessünk, a szerelem mindent megér. Szüleimmel is összevesztem. Csodálatos hónapokat töltöttünk együtt a tetőtéri garzonban.

Este rákérdezek a szerelmemtől, hogy ki lehetett ez az őrült lány, és a kérdésemre felelő nagy csönd rádöbbent, hogy igazat beszélt a lány. Egy világ omlik össze bennem.

Másnap visszahívom a lányt és levelezni kezdünk. Kiderül, hogy egyéjszakás kaland volt a művészem egy vidéki útján. Az is kiderül, hogy szuper jó fej a csaj, teljesen egy hullámhosszon vagyunk és mindketten bajban vagyunk. Nincs okunk haragudni egymásra. Neki nincs hova költöznie. Felvételt nyert a Szépművészetire Budapesten, de így állapotosan a szülei nem támogatják. Megesik rajta a szívem. Hirtelen döntésből felajánlom költözzön hozzám, gyermekeink apjának tetőtéri kis lakásába. Meglátjuk, hogy mit szól hozzá csapodárunk.

Otthonosan berendezzük a kis lakást, pocakjaink egyre jobban gömbölyödnek. Egy hónap különbséggel szülünk, egy kislányt és egy kisfiút. Barátnőmnek nem megy a szoptatás, babája egyfolytában sír az éhségtől, a tápszert viszont nem fogadja el. Bátortalanul megkérdem, hogy rátehetem-e babáját az én cicimre. Végül is testvérek.

Fura egy család lettünk.

Második személyben –

Csodálkozol, amikor főnököd kikiabál az irodából, hogy téged keresnek telefonon. Még csak pár napja dolgozol a kávézóban felszolgálóként. Kénytelen voltál munkát vállalni, mert a pocakodban növekedő magzat apukája művészlélek, anyagilag nem számíthatsz rá. A vonal túlvégén egy korodbeli lány közli veled, hogy azért hívott, hogy tudjál róla, hogy ő is ugyanattól a férfitől vár gyermeket, akitől te. Hülye picsa! Biztos hazudik. Hatalmas szerelem a tiétek, érettségi előtt otthagytad az iskolát, csakhogy összeköltözhessetek és együtt lehessetek, a szerelem mindent megér. Szüleiddel is összevesztél. Csodálatos hónapokat töltöttetek együtt a tetőtéri garzonban.

Este rákérdezel a szerelmedtől, hogy ki lehetett ez az őrült lány, és a kérdésedre felelő nagy csönd rádöbbent, hogy igazat beszélt a lány. Egy világ omlik össze benned.

Másnap visszahívod a lányt és levelezni kezdtek. Kiderül, hogy egyéjszakás kaland volt a művészed egy vidéki útján. Az is kiderül, hogy szuper jó fej a csaj, teljesen egy hullámhosszon vagytok és mindketten bajban vagytok. Nincs okotok haragudni egymásra. Neki nincs hova költöznie. Felvételt nyert a Szépművészetire Budapesten, de így állapotosan a szülei nem támogatják. Megesik rajta a szíved. Hirtelen döntésből felajánlod költözzön hozzád, gyermekeitek apjának tetőtéri kis lakásába. Majd meglátjátok, hogy mit szól hozzá csapodárotok.

Otthonosan berendezitek a kis lakást, pocakjaitok egyre jobban gömbölyödnek. Egy hónap különbséggel szültök, egy kislányt és egy kisfiút. Barátnődnek nem megy a szoptatás, babája egyfolytában sír az éhségtől, a tápszert viszont nem fogadja el. Bátortalanul megkérdezed, hogy ráteheted-e a babáját a te cicidre. Végül is testvérek.

Fura egy család lettetek!