Este kilenc óra volt. Már majdnem teljesen besötétedett. Andrea egy buszmegállóban ücsörgött a bőröndje társaságában. Szemei vörösek és duzzadtak voltak a sok sírástól. Teljesen elveszettnek érezte magát. Haza nem mehetett, hisz az apja megtiltotta neki, hogy a házba lépjen.
Pedig ez a nap olyan jól indult, hiszen Márk szülinapja volt. Andrea szerette volna meglepni őt. Tortát sütött, ajándékokat vett barátjának és elindult a stúdióba, ahol a rapper épp legújabb számán dolgozott.
Bár ne tette volna! A buszmegállóban döbbent rá, hogy mennyire rossz úton járt. Ott kezdett először gondolkodni azon, hogy nem is szerelemből volt együtt híres rapper barátjával. Inkább azért, mert a srác mindent megadott neki amire egy fiatal lány vágyhat. Drága, márkás ruhák, minden másnap vacsora a legpuccosabb éttermekben, éjszakai bulik. A fél országot bejárta MC Márkkal, a rapperek sztárjával. Rengeteg tv-showban szerepeltek együtt. Néhány napja az egyik magazinban interjút is készítettek velük, a boldog párról. A címlapfotón úgy tűnt imádják egymást. De ez csak a látszat volt.
„Andrea aznap értette meg, hogy mindent elveszített. Nem csupán arról volt szó, hogy az új élet, amit választott, fárasztó és állandó szereplésre kényszeríti, de hazug is. Önmagát csapta be, olyan értékeket választva, amelyek csak pillanatnyi kielégülést tartogatnak. Végignézett magán, és csak azt látta, mintha egy vállfa lenne a többmilliós cuccok alatt. De hol vagyok ebben én?” – kérdezte hangtalanul.
Rádöbbent, hogy mennyire eltávolodott a családjától. Amikor megismerkedtek Márkkal, úgy tűnt minden rendben van. Most, hogy így visszagondolt a kezdetekre újra átélte, hogy mennyire megviselte édesanyja elvesztése. Nővére azzal próbálta felvidítani, hogy vett neki két jegyet a kedvenc rappere koncertjére, amikor az a városban lépett fel. Ekkor változott meg minden. De sajnos nem úgy, ahogy azt Andrea családja szerette volna.
Először csak néha-néha találkoztak Márkkal. Aztán Andrea egyre többször kimaradt otthonról. Ahogy telt az idő, úgy lettek egyre vadabbak az éjszakai bulizások. Márk a drogok világába is belevitte. Ez volt az a pont, amikor az apja választás elé állította. Vagy szakít a fiúval és elmegy elvonó kúrára, vagy mennie kell otthonról. Mindenki legnagyobb megdöbbenésére Andrea a fiút választotta. Összeszedte a holmiját és átköltözött Márk villájába. Nem kellett volna, de akkor még nem tudta milyen butaságot csinál. Márk rengeteg bulit szervezett a villában és minden jóval elhalmozta a lányt. De ma egyik pillanatról a másikra minden megváltozott. Amikor a szülinapi tortával és ajándékokkal a kezében benyitott a stúdióba, egy világ omlott össze benne. Márk ott hempergett a kanapén egy másik lánnyal. Andreának könnyek gyűltek a szemébe.
– Márk?
– Te meg mit keresel itt? – pattant fel a fiú a kanapéról.
– Szülinapi tortát hoztam neked – hebegte Andrea. Az első pillanatban még úgy látszott, hogy Márk szégyelli magát, bánja, amit tett. De ez csak egy rövid pillanat volt.
– Hát, szóval egy ideje elakartam neked mondani, hogy én már nem érzem azt a bizonyos szikrát kettőnk között. Unlak – vágta arcába a fiú. – Ha már így alakult – folytatta és próbálta a farmerját magára húzni – , hát megmondom, jó lenne, ha fognád a cuccaidat és elhúznál a villámból.
Andrea kiejtette a kezéből a tortát és az ajándékokat és könnyek között viharzott el a helyszínről. Amikor visszaért a villába, előkapott egy bőröndöt és dühösen dobálta bele a fontosabb holmijait. Közben egyre csak sírt.
Aztán már csak ült a sötét buszmegállóban. Egyetlen esélye a nővére maradt. Elővette a zsebéből a telefonját és remegő kezekkel kezdte nyomkodni a kijelzőt. Pár pillanattal később búgó hang jelezte a hívást. Andreából újra kitört a sírás ahogy meghallotta nővére hangját a vonal másik végén. Zokogva mesélte el a történteket testvérének. Alig félórával később egy autó fékezett le a buszmegállóban. A lány legnagyobb meglepetésére nem a nővére jött érte. Sírva borultak egymás karjaiba.
– Annyira sajnálom Apa. Már százszor megbántam mindent. Soha többé nem akarom Márkot látni. Megteszek mindent, amit csak szeretnél, elmegyek az elvonóra is. Ígérem mindent jóvá teszek, csak bocsáss meg nekem Apa.
– Ne sírj kislányom! Most már minden rendben lesz. Itt vagyok és soha többé nem engedlek el. Életem végéig vigyázni fogok rád, megígérem.
– Annyira szeretlek, Apa!
– Én is szeretlek, kislányom! Mindennél jobban.
